Ezt a cikket érdemes lenne úgy kezdeni, hogy megemlítjük, mennyire remek volt az Obsidian által készített The Stick of Truth játék, és mennyire szomorú, hogy a Ubisoft San Francisco által készített The Fractured but Whole jelentősen alább maradt.
Azonban hiba lenne bármilyen módon összehasonlítani ezeket a játékokat a Snow Day-jel. Ez nem egy RPG, hanem egy kooperatív akciójáték, amely köré egy a megszokott humorral átitatott, a South Park sok elemét felhasználó történetet építettek.
Bár ez a történet egész szórakoztató volt, azokat a négy órát, amit a Snow Day végigjátszása igényelt, inkább az előző epizódok újranézésére fordítottam volna - és azt ajánlom nektek is.
De ha mégis úgy döntenétek, hogy belevágjatok, mert olyan hatalmas South Park-rajongók vagytok, hogy akár egy szekértábornyi kagylóval is végigtúrnátok az országot, és évek óta gyakoroljátok a koronás udvari chinpoko mesterré válást, fontos tudni, mi a probléma a Snow Day-jel.
A történet szerint South Parkot hatalmas hóvihar sújtja, ami a gyerekek számára örömteli, mert így nem kell iskolába menniük, hanem játszhatnak a hóban. Ám hamar kiderül, hogy a hóvihar nem csak egyszerű időjárási jelenség. Bár eleinte egymással rivalizálnak (mi Cartman csapatával vagyunk, Stan a Marshwalkereket vezeti, Kyle pedig az elfeket irányítja), össze kell fogniuk egy váratlan gonosszal szemben. Minden karaktert az eredeti hangszínészek szólaltatnak meg, és az átvezetők olyanok, mintha egy teljes South Park epizódot látnánk (és kétségtelenül valaki összerak majd egy ilyet), a megszokott humorral és arcokkal.
Ebben a játékban is az újonc szerepét ölthetjük magunkra. Arról dönthetünk, hogy milyen ruhába öltöztetjük, és választhatunk neki két fegyvert és két képességet. Azonban a fegyverválaszték csak három közeli és három távoli fegyvert tartalmaz, és a képességek közül mindössze nyolcat.
Az íj például használhatatlan, mert ha felfelé kellene célozni vele, nem látjuk, mire lőnénk, mert eltakarja a karakterünk - és ez a helyzet rendszeresen előfordul. A képességek közül csak néhányat találtam hasznosnak vagy megvalósításuk nem volt meggyőző: világos, hogy a gyógyító totem és az ellenfeleket oldalunkra állító macskapisa jobbak, mint a távolsági lövéseket elnyelő gömb vagy a felállított bikaként egyenes vonalban rohanás. Életerőt sajtos puffancsból is szerezhetünk - valóban igyekeztek újrahasznosítani a sorozat korábbi részeinek elemét, ami érthető.
Összesen 5 küldetés érhető el, és ezek teljesítése még a Normál nehézségi szinten is maximum 4 órát vesz igénybe. Bár alapvetően négyfős kooperatív játékra tervezték, ha kevesebben játszunk, gépi társak segítenek. Ők elég jól teljesítenek: gyógyítják egymást és minket, mozognak, támadnak, és képességeket használnak. A pályákon fiatalabbakkal, hatodikosokkal és még felnőttekkel is meg kell küzdenünk, akiket azután összefogva a kincset gyűjtve fejleszthetünk támadásainkat.
A fejlesztések minden küldetés végén visszaállnak alaphelyzetbe, és mindig három kártya közül választhatunk (vagy kérhetünk új osztást), így nem biztos, hogy mindig a legjobb fejlesztéseket fogjuk feloldani. Jimmy mellett néha Henrietta is segít valamilyen bónusszal. Néhány küldetést tovább színesít a gyűjtögetés, de nem ez a játék fő hangsúlya.
A "sötét anyagból" perkeket vásárolhatunk Kula bácsnál, azonban ezek felét nem tudjuk megnyitni, ha nem ismételgetjük ugyanazt az öt küldetést újra és újra. A "To Danse with Ravenoous Shadows" című "első napi ingyenes DLC" egy hordamódot nyit meg, azonban ez eléggé gyenge: egyszerűen csak jönnek az ellenfelek, közöttük pedig kártyákat választunk, és ez ismétlődik.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
