Az adottságok nem voltak túl fényesek: 8 GB RAM, Intel Core i3 processzor, és ahogy már említettem, egy Intel HD 4400. Nincs itt külön videókártya, csak a jó öreg integrált csoda.
Ahogy elindult a játék, az első dolgom az volt, hogy beállítsam a grafikai beállításokat az alacsony értékekre. Low grafikán persze. Először azt hittem, hogy valami régi számítógépes játékot indítottam el, de aztán megpillantottam a BlazBlue gyönyörű, animált karaktereit. Ugyan kicsit le kellett mondani a részletességről, de azért a művészeti stílus továbbra is lenyűgöző.
A játékmenet még alacsony grafikán is simán futott, bár némi fps-lecsökkenést lehetett észlelni. Itt jött elő a 30 fps-es határ, ami a mai szemmel szokatlanul alacsonynak tűnhet, de mégis meglepően jól játszható maradt. A karakterek mozdulatai és a harcrendszer szépen átjött, így még alacsony grafikán is élmény volt játszani.
Persze, egy igazi gamer sosem elégszik meg az alacsony grafikával, így feladtam magamnak a kihívást, és még lejjebb vettem a beállításokat. Az "alacsony grafika, de még játszható" szint alá merültem. A részletek és az árnyékok szinte teljesen eltűntek, a textúrák pedig olyanok lettek, mintha valaki tollal rajzolta volna meg őket. Az fps ugyan emelkedett, de a játék élménye jelentősen csökkent.
Összességében tehát, a BlazBlue Calamity Trigger még egy olyan gépen is futtatható, ahol nem található külön videókártya. Persze, le kell mondani a látványról, de ha valaki igazán rákap a játékmenetre, akkor még egy ilyen konfigurációval is átélheti a harcok izgalmát.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
