Nem mindannyiunknak van egy high-end gaming rigünk, de nekem semmi sem állhat az utamban, hogy élvezhessem a játékokat a saját kis gépemen. Most kipróbáltam a My Friend Pedro-t a szó szerint alacsony kategóriás setupomon - egy 8 GB RAM-mal, Intel Core i3 processzorral és egy integrált Intel HD 4400 grafikus kártyával. Hogy miért? Mert miért ne!
A beállításokat lejjebb vittük a minimumra, szinte mindent "low" vagy "off" beállításokra kapcsoltam a grafikán belül. Azt kell mondanom, hogy a játék elindult, és bár a látvány nem volt az, amire számítanál egy high-end PC-n, még mindig volt benne valami különleges.
Az alacsony grafikai beállítások miatt a részletek kissé homályosak voltak, a textúrák nem csillogtak annyira, mint amennyire szoktak, és az árnyékok is eléggé alapvetőek voltak. De itt a lényeg: a játék még mindig futott, még ha nem is csillogott olyan szépen.
A frames per second (fps) érdekes téma volt. Az integrált grafikus kártya nem hozott világbajnoki szintű teljesítményt, így az fps elég alacsony volt. De itt jön a lényeg: bár nem volt kibontakozóan sima, még mindig játszható volt. Kicsit talán emlékeztetett egy idősebb játékgép játékélményére, de a lényeg az, hogy nem éreztem azt, hogy ne tudnám élvezni a játékot.
Összességében, ha valaki egy szegényebb konfigurációval rendelkezik, de mégis szeretné kipróbálni a My Friend Pedro-t, akkor itt az esély! Alacsony grafikán, alacsony fps-el, de mégis játszható - a szegénység nem jelenti azt, hogy le kell mondjunk az élvezetekről!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
