Bár a tenisz a világ egyik legnépszerűbb sportja, a videójátékok terén valamiért sosem voltak elkényeztetve a rajongók.
Ha figyelmen kívül hagyjuk a Mario és Sonic által fémjelzett játékokat, akkor csak néhány elkeseredett próbálkozást látunk a 2000-es évekből (vagy még régebbről), és nagyjából két egymással versengő sorozatot: a Virtua Tennis-t és a TopSpin-t. Közös bennük, hogy körülbelül 13 éve nem jelent meg új rész belőlük.
Ezt személy szerint nagyon sajnáltam, és igazából nem is értettem, mert ha figyelemmel kíséritek a teniszt, láthatjátok, hogy óriási pénzdíjak vannak még a kisebb tornákon is, és 20-30 ezres stadionokat töltenek meg.
Én sokáig profi játékosnak készültem, szép junior eredményeim voltak, de a következő lépcsőfok olyan mértékű elköteleződést igényelt volna, hogy inkább maradtam a budapesti bajnokságoknál és az OB-nál. Arra is tisztán emlékszem, mennyire imádtam a TopSpin különféle részeit: elképesztő részletgazdagság és animációk, eszméletlen feladatok és szórakoztató játékmenet jellemezte a 2K játékát. Igen, jól sejtitek, több tucat órát töltöttem vele.
Óriási örömömre szolgált, amikor hallottam, hogy újraélesztik ezt a "legendás" címet - természetesen azonnal jeleztem Marconak, hogy én akarom tesztelni. Aztán ahogy jöttek a trailerek, kezdtem csalódni. Bár a hangulat fantasztikus volt, a játékosok olyan igénytelenül néztek ki, hogy hirtelen 2010-ben éreztem magam.
Körülbelül tizenöt órát töltöttem a TopSpin 2K25 tesztelésével, és vegyes érzéseim vannak, amit a pontszám is tükröz. Kezdjük azzal, hogy átbeszéljük a lehetőségeket és a játékmechanikát, mert a megjelenés mellett ez a másik nagyon fontos pont. A játék kezdetén egy meglehetősen puritán főmenü fogad minket, bár visszaköszön valamennyi a "játéktermi" hangulatból, ahol gyakran találkozhattunk a TS epizódokkal.
Kezdésnek vessük figyelő tekintetünket a TopSpin Academy, vagyis a tutorial felé, ahol a legendás John McEnroe több lépcsőben mutatja be nekünk az alapokat és a fejlettebb stratégiákat.
Üthetünk teljes erővel, pörgethetünk, nyeshetünk, átemelhetünk és ejthetünk/rövidíthetünk. Mindegyik ütésfajtát máshogy kell használni, de természetesen röptézni is lehet, és úgy variálhatjuk a játékunkat, ahogy nekünk tetszik. A helyezkedés, a lábmunka és a megfelelő erő használata legalább ennyire fontos, mert hiába akarunk beütni egy egyenest erővel, ha messze vagyunk a labdától.
Ilyenkor vagy hibázunk, vagy röviden adjuk vissza a labdát, amit az ellenfelünk köszönettel ki is használ.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
