Szóval, ülök otthon a 8 GB RAM-os, Intel Core i3-as masinám előtt, és elindítom a Battlefield V-t, de most komolyan, ki hitte volna, hogy ez egy jó ötlet? Nos, az eredmények eléggé kiszámíthatóak voltak, de azért belevágtam, hogy lássam, hogy tényleg megy-e a játék ezen az összevissza konfiguráción.
Az első dolog, amit megemlítenék, az az, hogy bekapcsoltam az összes lehető low beállítást, mint egy igazi gazdag szegény srác. Na, a grafika... nos, nem leszek híres a Battlefield V-ben elért látványomról, de hűvös, ahogy mondani szokták, ez még játszható. Az alacsony grafikánál meg aztán különösen. Láttam már szebbet is, de legalább a játékmenet nem vált egy PowerPoint-prezentációvá.
Most a nagy kérdés: hány fps-t sikerült kicsikarnom ebből a gépből? Na, mondjuk úgy, hogy visszasírtam a régi Commodore 64-es időket. Alacsony fps? Haverok, itt az alacsony fps a művészet része! A játék szaggatott, mint a kuka-szék alatt a szoknya, de na, legalább nem volt teljesen járhatatlan.
Szóval, összességében, nem mondanám, hogy a Battlefield V a gépem új kedvenc játéka lett, de a lényeg, hogy valahogy futott. Azt hiszem, ez a teszt azt mutatja, hogy még egy szegény gamer is találhat élvezetes pillanatokat még egy kicsit öreg, házi gépén is.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
