Kezdjük rögtön a lappangó kihívásokkal. Ahogy belevágtam a játékba, rögtön éreztem, hogy a gépem nem a legfrissebb erőgép a piacon. De hát, a nosztalgia néha áldás is tud lenni, nem igaz?
A grafikai beállításokat mindjárt az elején alacsonyra állítottam, hogy egyáltalán játszhassak. Az integrált HD 4400-el a szegényke nem nagyon szereti, ha sok pixelt kell mozgatnia. Az fps mutató a kevésbé lendületes pillanatokban sajnos olykor elszomorítóan alacsony volt.
Az "alacsony grafika, alacsony fps" duó igazán dominált a játék során, de mégis szórakoztató maradt. Az Avicii zenéi és a játék lüktetése összehoztak egy olyan élményt, amiért megérte küzdeni a lassabb reakcióidővel és az apróbb grafikai hibákkal.
Ami a lényeg: igen, fut a játék ezen a szerény gépen, és bár talán nem a látványossága a legújabb AAA címeknek, még mindig élvezetes. Tehát, ha egy kis nosztalgia és Avicii zenékkel fűszerezett élményre vágysz, még az alacsony grafikai beállítások mellett is élvezheted a játékot.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
