Először is, az én kis rigemben nincs külön videókártya - csak egy Intel Core i3 processzor, 8 GB RAM és egy integrált Intel HD 4400 grafikus chip. Nem mondhatnám, hogy ez a legmenőbb konfiguráció, de hát ezzel a felszereléssel szembesültem az Assassins's Creed III Remastered kihívásával.
Az első szavak, amik eszembe jutottak, amikor először belevetettem magam a játékba, azok voltak: "Na, miért is ne?" Beállítottam mindent low-ra, azaz alacsony grafikára, és kíváncsian vártam, mi fog történni. Nos, elmondhatom, hogy a játék lefutott, de hát a minőség... nos, az olyan volt, mintha egy időgépen átugrottam volna a 2000-es évek elejére.
Az FPS számot szinte már szégyelltem követni, de hűségesen próbáltam a legjobbat kihozni a helyzetből. A karakter mozgása néha kicsit akadozott, a textúrák pedig elég pixelesnek tűntek. De hát, ne feledjük, hogy az alacsony grafika nem jelent alacsony szórakozást!
Bár az Assassin's Creed III Remastered nem hozta el a szemet gyönyörködtető élményt PC-men, a játék még mindig játszható volt. Az alacsony grafika és az FPS-ingadozások ellenére sikerült átélnem Connor kalandjait. A harcok, ugrások és a történet továbbra is magával ragadó volt, csak éppen egy kicsit "visszavett" módban.
Összességében azt mondanám, hogy ha valaki rendelkezik egy hasonlóan szerény konfigurációval, és éppen a zsebében lapul egy Assassin's Creed III Remastered, akkor nyugodtan próbálja ki. Egy kis nosztalgia és egy kihívás mindig feldobhatja a játékélményt!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
