PC Gaming

Azonnal szembetűnik, hogy jóval kevesebb fejlesztő foglalkozik az első világháborúval, mint a másodikkal. Azonban az 1914 és 1918 között zajlott globális konfliktus századik évfordulója környékén megnőtt az ebben az időszakban játszódó projektek száma, és a lendület azóta sem csökkent. Az elmúlt években készült kalandjátékok (például a Valiant Hearts: The Great War), FPS-ek (mint a Battlefield 1), stratégiai játékok (lásd a 2023-as The Great War: Western Front), taktikai shooterek (többek között a Tannenberg) és túlélőhorrorok (a szintén idei Ad Infinitum) is bebizonyították, hogy számos műfaji lehetőség rejlik ebben az időszakban.

Ehhez a kiemelkedő társasághoz most csatlakozik a cseh Ashborn Games újdonsága, a Last Train Home, a THQ Nordic palettájáról. A játék három kulcsfontosságú jellemzővel rendelkezik: először is bemutatja a háború egy olyan oldalát, amiről ritkán hallunk; másodszor egyedi játékmenettel rendelkezik; harmadszor pedig olyan műfaji keverékre épül, ami könnyen kellemetlen kaotikussá válhatott volna.

A Last Train Home története közvetlenül az első világháború befejezése után játszódik, amikor a cári Oroszországban kirobban a polgárháború, és a feladatunk, hogy a Szibériában harcoló csehszlovák légiónkat hazajuttassuk az újonnan létrejött Csehszlovákiába. A hosszú és kihívásokkal teli út során egy páncélozott vonat szolgál otthonunkként és mozgó műveleti bázisunkként is. Annak ellenére, hogy a katonák zavartalanul szeretnének hazatérni, az események azt mutatják, hogy nem lehetnek pártatlanok.

A játékmenet két részből áll: egyrészt a túlélőelemekkel fűszerezett mozdony- és egységmenedzsmentből, ahol az erőforrásokat egyensúlyoznunk kell, gondoskodnunk a csapatról és a vonatról. Másrészt küldetésekre indulunk. Javasoljuk, hogy a játék elindítása előtt állítsuk be a hangot az "Immersive" opcióra, hogy autentikus élményben részesüljünk: minden nemzet a saját anyanyelvén kommunikál, ami fokozza a valós eseményeken alapuló történet átélhetőségét. Ez növeli az elveszettség érzését, különösen azoknál a pillanatoknál, amikor először találkozunk az összetett irányítással vagy döntéseket kell hoznunk.

Az összetettség nem túlzás; a menedzselés odafigyelést igényel. A szerepkörök elsőre talán átláthatatlannak tűnnek, és a képességpontok elosztása tanácstalanságot szülhet. Minden mechanika könnyen tanulható, de néhány átláthatóbb felület segíthetett volna, például a beosztások és a tutorial. A vonat sebessége a haladáson kívül befolyásolja a kockázatokat, és fontos a megállás a források felkutatása érdekében.

A Last Train Home nemcsak egy menedzsmentjáték, hanem egy túlélőjáték is. Folyamatosan figyelnünk kell, hogy ne fogyjon ki a nafta, legyen elég élelem a katonáknak, és gondoskodnunk kell az orvosi ellátásról. A nappalok és éjszakák váltakozásával felfedezzük a területeket, kereskedőket és településeket, miközben az egységek ereje és rátermettsége korlátozott. Az optimális csapatösszetétellel egyensúlyozunk a szükség és kíváncsiság között, miközben a sztori folytatódik.

A karakterek közötti pillanatok és a morális kérdések hozzájárulnak ahhoz, hogy a legénység valódi emberekké váljon, és ne csak arctalan húsbábok legyenek. A vagonokat és karaktereket képességpontokkal és hozzávalókkal fejleszthetjük, de az élelem elfogyása és a morál csökkenése dezertálást vagy halált okozhat. Állandóan alkalmazkodnunk kell és reagálnunk a problémákra, miközben a vonat mellett a sztori is folyamatosan fejlődik.

A Last Train Home nemcsak menedzsmentet, hanem valós idejű harcokat is kínál. Választhatjuk, kikkel megyünk a küldetésre, és ez befolyásolja a lehet

őségeinket. A mellékfeladatok sokfélesége érdekessé teszi a játékot. Az ellenség kíméletlenül megbüntethet rossz parancsokért és hibás döntésekért. A játék szüneteltethető, így lehetőségünk van az újratervezésre és az egységek manőverezésének megtervezésére. Minden küldetésnek megvan az emlékezetes pillanata, amit néhány apróbb hiányosság sem tud rontani, mint az egységek logikátlan útkeresése vagy a néha nehézkes irányítás.

A Last Train Home olyan, mint Frankenstein szörnye: több alapanyagból összerakva elméletben nem lenne életképes, de a gyakorlatban jól funkcionál és hiánypótló. A testreszabással mindenki számára szórakoztató lehet, azonban nem mindenkinek való, mert valódi kihívást jelent. Aki viszont megragadja, az élvezni fogja az autentikus atmoszférát, a kihívást jelentő menedzselést, a változatos küldetéseket és a katonák személyiségét. Bár lehetett volna néhány extra funkcióval bővíteni, mint például a karakterek közötti kapcsolatháló, így is az év egyik gyöngyszeme.