A Ubisoft eddig két típusú játékot alkotott: az egyiket kiadja menetrend szerint, de félkész állapotban, míg a másikat többször is elhalasztja, mielőtt a játékosok elé tárja. Az utóbbi időben azonban a cég javított a kiadott játékok minőségén, mint például a Valhalla és a Mirage, illetve a The Crew Motorfest is hibamentesen jelent meg. Fontos megjegyezni, hogy az Avatar: Frontiers of Pandorát 2017-ben jelentették be, 2021-ben árulták el a címét, és csak most, 2023 decemberében érkezett a játék - a hosszú várakozásban valószínűleg szerepet játszott a korábban bemutatott A víz útja elhalasztása is. Ennek ellenére most végre játszhatunk egy teljes játékot, bár kérdéses, hogy milyen élményben lehet részünk.
Bár nem tartom jónak az Avatar filmeket, a Frontiers of Pandora mégis felkeltette az érdeklődésemet, noha kissé unalmasnak találom a Ubisoft nyílt világú akciójáték-receptjét. A játék meggyőző teljesítményt nyújt az Avatar-rajongóknak, de mások számára valószínűleg kevésbé lesz lenyűgöző. A történet időpontja kicsit zavaros, de nagyjából 16 évvel azután játszódik, hogy Jake Sully és társai harcoltak az RDA ellen. A főszereplő fiatalként kezdi el a történetet, és a Pandora klánjait, valamint a hold múltját fedezhetjük fel vele együtt.
A játék kezdetén kevés információval rendelkezünk a Pandoráról, de ez remek alapot teremt a felfedezés élményéhez. A RDA és különböző klánok bázisait felfedezhetjük az erdőkben, és a na'vi-érzékünk segítségével kideríthetjük, mely növények hasznosak vagy ártalmasak. A vadászat is több, mint pusztán lövöldözés, és a különböző módszerek különböző eredményekhez vezetnek. A játék történeti kerete az RDA elleni harc, de a játékosoknak lehetőségük van segíteni más klánoknak is, ami részletesebb képet ad a Pandora világáról. A történet maga nem kifejezetten eredeti vagy izgalmas, de a világ felfedezése és az őslakosok és betolakodók harca érdekes marad.
A játékban sok idegen kifejezést és nevet hallunk, amelyek néha nehezen követhetők. A karakterek bemutatásában segít egy napló, de a hasonló kinézetű na'vik miatt néha nehéz megkülönböztetni őket. A játékmenet a Far Cry Primal és az átlagos FPS-ek elemeinek keveréke, kiegészítve az Avatar egyediségével. A harc eleinte nem túl izgalmas, de később nehezebbé válik, és a lopakodás egyre fontosabb szerepet kap. A világban való utazás néha unalmas lehet, de szerencsére kapunk egy ikrant, ami segíti a közlekedést a levegőben.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
