A Shin Megami Tensei-játékokból kinőtt Persona-széria joggal került az ötödik epizóddal a csúcsra. Évek óta izgatottan várom a hatodik részt, de mivel az első három epizód kimaradt számomra, boldogan fogadtam a remake bejelentését tavaly.
Az, hogy teljesen átdolgozták a játékot a Persona 5 stílusában, és alaposan újraformálták, örömkönnyeket csalt a szemembe. Ha ennyi energiát fektetnének a remake-nek nevezett nyugati játékok többségébe, biztosan a Guru pontozási rendszere is 100% fölé menne. Most azonban térjünk vissza a cikk témájához, és nézzük meg, mit kínál a Persona 3 Reload a széria régi rajongóinak és az új játékosoknak!
A történet ugyanaz, mint az eredeti verzióban, bár rengeteg extra tartalmat, új jeleneteket és párbeszédeket adtak hozzá. A teljes szinkronmunkát is újra vették más színészekkel, így nehéz találni bármit a főtörténeten kívül, amihez ne nyúlt volna hozzá az Atlus.
A játék Iwatodaiban, egy fiktív japán betondzsungelben játszódik (amely erősen merít Kóbe városából), ahová a főszereplő cserediákként érkezik egy kollégiumba. Késő este, amikor áthalad a teljesen kihalt városon, meglepődve tapasztalja az üres, vérrel borított utcákat és a zölden ragyogó Holdat. Ennek ellenére sikeresen eléri úti célját, majd másnap elkezdi tanulmányait a Gekkoukan gimnáziumban.
Ekkor még nem sejti, hogy élete teljesen felfordul. Kollégista társai mind egy S.E.E.S. nevű csapat tagjai, akik az éjfél után megjelenő szörnyetegek ellen harcolnak, és a főszereplőt elkezdi zaklatni egy Pharos nevű teleportáló fiú. Emellett újra feltűnik Igor és segítője, Elizabeth, valamint a Strega nevű ellenséges frakció is mozgolódni kezd éjszaka, hogy keresztbe tegyen hőseinknek.
Az emberek többsége az éjszaka során furcsa, állított koporsókba kerül, bárhol is legyenek. Ez a Sötét Óra nevű anomália éjfélkor kezdődik, és egyfajta rejtett, 25. órája a napnak. Ilyenkor jelennek meg a Shadow névre keresztelt démoni entitások. Nem egyértelmű, hogy ez az egész világon, vagy csak egy adott területen van jelen, de a történet előrehaladtával megismerjük a jelenség okát és egyéb érdekességeket.
A történet nagyjából a szokásos Persona-sémákra épít, de mivel a játék karakterközpontú, a karakterek, a karakterépítés és a karakterfejlődés az elsődleges. A főbb szereplők jól kidolgozott történettel és személyiséggel rendelkeznek, így könnyen kötődünk hozzájuk. A hangvétel a könnyed ismerkedés és az iskolába járás, valamint a sötét és felkavaró pillanatok között ingadozik, néha olyan érzelmi skálán, mint egy skizofrén tizenkét évesé. És ez valahogy mégis működik!
A történetet teljes mértékben átvették, viszont a PlayStation 2-es verzióban hozzáadott The Answer epilógust kiszedték, és a PSP-s verzió női főszereplője sem szerepel. Az Atlus igyekezett a különféle megjelenéseket úgy kombinálni, hogy egy definitív, önmagával nem ellentmondásba kerülő verziót hozzon létre – és ez sikerült is nekik.
A karakterekkel való törődés, velük való időtöltés természetesen fontos része a játékmenetnek. A Social Link rendszer még mindig zseniális, és egy percig sem bántam a főszereplőkkel való interakciókat. Ami kicsit zavaró, az a mellékkarakterek antipatikus volta, és a velük való ismerkedés.
Többségüket az ember azonnal ott hagyná egy-egy megnyilvánulás után, de ez nem ajánlott, ha azt szeretnénk, hogy a Tarot kártyapakli arkánumához kötődő personák maximális potenciáljukat elérjék – ha ezt a mondatot érted, gratulálok! Egyik karakter sem fekete-fehér, de ettől függetlenül nem volt motivációm például egy szemétláda, piramisjátékot játszó emberrel jópofizni. Ó, és egy jó japán játékhoz híven rengeteget lehet benne enni!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
